2012. szeptember 21., péntek

Környezetvédelem régen és ma


Kezdetben e tájban morzsák valánk

Képzeljünk el egy tájat, ahol természetes körülmények közt egy kis foltot láthatunk, alig kivehető emberi tevékenységgel, bőr sátrak, kitaposott cérnavékony ösvények, amelyekre ráhajolnak a növények, néhány háziállat, mintha vadon élnének és nincs kerítés. Ez a kevés emberi hatás jól illeszkedik a környezetükbe, sehol beton, sehol aszfalt, vagy vezetékes hálózat ivóvíznek. Ilyen messzi látószögből nem is látni a kutat, a falu központját. Ide járnak az asszonyok és a gyerekek vízért, az állatokat is megitathatják itt.
Ilyen körülmények közt képzeljétek el a valós mai tevékenységeteket. Így már nagy értelmet láthattok a nyersanyagok fontosságában, amelyet eddig haszontalannak néztetek. A ruha az álatok bőre, szőre és ezen anyagok megmunkálása. A táplálék is a növények és állatok hasznosításával elérhető. Az ilyen környezetben, amelyet fent bemutattam érdemes a mostani tevékenységeteket elérhetetlennek tekinteni, hogy részese lehess az időutazásnak gyakorlatban is. A kémia és a környezetvédelmi mai értelemben vett törvények akkoriban értelmetlenek lennének. A vadászat és a talaj művelése önmagában nem elegendő, művelték a beszerzett anyagokat, készítettek mindenféle tárgyat, terméket a legváltozatosabb módon. Felhasználták a karmokat, a beleket, a szárított trágyát is. Komposztáltak és újrahasznosítottak. A mai értelembe vett hulladék nem is létezett. Ilyen módon a kis településeken nem kellet szennyvíztisztítás és hulladékkezelés. Tisztaságnak nem mondhatnám, pedig fertőzéstől sem kellet tartani, ugyanis az a kevés szemét, amely keletkezett, inkább volt büdös, mint mérgező. A szervezet ellenállása fokozottabb ilyen körülmények közt, mint ma, amikor vegyszerekkel is érintkezhetünk. A kamilla és a zsálya orvosságnak is jó, fűszer is, antibiotikum hatású és erősíti az immunrendszert.