Kezdetben e tájban morzsák valánk
Képzeljünk
el egy tájat, ahol természetes körülmények közt egy kis foltot láthatunk, alig
kivehető emberi tevékenységgel, bőr sátrak, kitaposott cérnavékony ösvények,
amelyekre ráhajolnak a növények, néhány háziállat, mintha vadon élnének és
nincs kerítés. Ez a kevés emberi hatás jól illeszkedik a környezetükbe, sehol
beton, sehol aszfalt, vagy vezetékes hálózat ivóvíznek. Ilyen messzi
látószögből nem is látni a kutat, a falu központját. Ide járnak az asszonyok és
a gyerekek vízért, az állatokat is megitathatják itt.
Ilyen
körülmények közt képzeljétek el a valós mai tevékenységeteket. Így már nagy
értelmet láthattok a nyersanyagok fontosságában, amelyet eddig haszontalannak
néztetek. A ruha az álatok bőre, szőre és ezen anyagok megmunkálása. A táplálék
is a növények és állatok hasznosításával elérhető. Az ilyen környezetben,
amelyet fent bemutattam érdemes a mostani tevékenységeteket elérhetetlennek
tekinteni, hogy részese lehess az időutazásnak gyakorlatban is. A kémia és a
környezetvédelmi mai értelemben vett törvények akkoriban értelmetlenek
lennének. A vadászat és a talaj művelése önmagában nem elegendő, művelték a
beszerzett anyagokat, készítettek mindenféle tárgyat, terméket a legváltozatosabb
módon. Felhasználták a karmokat, a beleket, a szárított trágyát is.
Komposztáltak és újrahasznosítottak. A mai értelembe vett hulladék nem is
létezett. Ilyen módon a kis településeken nem kellet szennyvíztisztítás és
hulladékkezelés. Tisztaságnak nem mondhatnám, pedig fertőzéstől sem kellet
tartani, ugyanis az a kevés szemét, amely keletkezett, inkább volt büdös, mint
mérgező. A szervezet ellenállása fokozottabb ilyen körülmények közt, mint ma,
amikor vegyszerekkel is érintkezhetünk. A kamilla és a zsálya orvosságnak is jó, fűszer is, antibiotikum hatású és erősíti az immunrendszert.